Grafológia – Kit veszünk fel és miért?

Amíg a klasszikus grafológiai módszert alkalmaztam, nem voltak a munkám mögött valódi sikerek. Régebben beérkeztek az írások, megkaptam a cégtől az elvárások és képességek listáját, kicsit beszélgettünk a pozícióról, majd hazamentem és megírtam az elemzéseket, meg a számlát.

Ők szépen elolvastak mindent, kifizettek engem, és végül azt a titkárnőt vették föl, akinek a legjobb cicije volt. Mivel szerettek velem beszélgetni és rém profinak tűnt, hogy grafológiát használnak, ez ismétlődött párszor. A cégnél az alapvető probléma nem szűnt meg, a munkatársak újra és újra cserélődtek, nekem volt munkám. De a cél az lett volna, hogy a cég hatékonyabbá váljon, és hogy ne legyen fluktuáció. A válasz ilyenkor nem csak kívül keresendő, hanem a cégen belül is. Melyik pozíció gyenge? Miért mindig éppen onnan pottyan ki a munkatárs? Miért pont oda nehéz találni új kollégát? Ki – mi (vagy kik és mik) üldözi(k) el a hosszadalmas munkával kiválogatott embereket, és miért? A választ inkább erre a kérdéssorra kell megtalálni, és itt a grafológia nagyszerű mankó lehet, a célirányos kérdésekhez, de semmiképp nem egyedüli eszköz.

Pályáztatás vagy szervezetfejlesztés?

Amiről eddig beszéltem, már nem csak munkaerő-kiválasztás grafológiával. Tevékenységemmel a szűken vett pályáztatás területéről lassú evezőcsapásokkal áthajóztam a szervezetfejlesztés területére, és tudom, hogy már megint egy csomó ember felségvizein kalózkodom, ha azt mondom, hogy a grafológiával még ezt is meg lehet támogatni. Megnyugtatásul a profi szervezetfejlesztőknek, elmondom, hogy a grafológia nem adu-ász, nem mindenható, így önmagában alkalmatlan eszköz arra, hogy a szervezetfejlesztést annak bevett eszköztára nélkül végre lehessen hajtani. A grafológus nem is szervezetfejlesztési szakember (bár biztos van olyan, aki mindkettőt tudja), tehát nem is fogja egymaga átvilágítani a Nagy Egészet és kibökni a laza csavarokat a gépezetben. Ő – mint eddig is – a humán tényezővel, az egyes kollégák személyes terével, egyéni sikereivel, pozícióival foglalkozik, és ha ezt sikerrel teszi, akkor segíthet a szervezetfejlesztőknek a problémás területen rendet rakni. Ugye ez így már sokkal jobban hangzik?

Konzekvenciaként azt mondhatom, hogy ma már nem lehet sikeres az a vezető, aki csak a jövendő – vagy meglévő – beosztottairól akar mindent tudni, de az önismeret tükrébe nem hajlandó belenézni, saját magát nem hajlandó fejleszteni. Erről az emberi lelki fejlődésről, önismereti munkáról, asszertivitásról és hatékonyságról szólnak rajzos tréningjeim, grafológia workshopom, és eddigi saját életem is.

Forrás: Jooble

Vélemény, hozzászólás?