A gyermekvállalás egy hatalmas döntés, amelyet általában hosszas tervezés és alapos megfontolás előz meg. Felelősségteljes emberek a legtöbb esetben csak akkor alapítanak családot, ha alaposan mérlegelték, hogy az ő kapcsolatuk elég erős ehhez, no és persze amikor tudják, hogy mind érzelmi, mind anyagi szinten mindent biztosítani tudnak majd a csöppségnek.

Ezzel együtt azt hiszem bátran kijelenthető, hogy egy gyermek érkezésére nem lehet száz százalékosan felkészülni, és talán ez benne a legszebb. Hiába veszünk meg minden kelléket, ruhát, és krémet előre, no és persze hiába olvasunk el akár több tucat könyvet a szülésről, vagy épp a gyermeknevelésről, így is, úgy is tapasztalatlan kezdőként vágunk bele az élet legnagyobb kalandjába, és bizony lesznek nehezebb napok, amelyekre lehetetlen készen állni. Ám ezen minden szülőpáros átesik és ez az élet rendje, ettől is olyan szép dolog a szülővé válás. Sajnos a dolog árnyoldaláról már sokkal kevesebb szó esik, sőt, még barátok, ismerősök, de akár családtagok közt is tabutémának számít, hogy mik a gyermek érkezésének olyan aspektusai, amelyek bizony tényleg nem várt nehézségek elé állítják az újdonsült anyát és apát.

Várandósság alatt rengeteget hallják a leendő szülők a poénos megállapítást, miszerint még most aludjanak, mert később már nem lesz rá lehetőségük. Nos, a helyzet az, hogy bár a legtöbbször csak fricskaként hangzik el, bizony van valóságalapja. Az alvásidő egy baba mellett már egészen mást jelent és általában egy-két órás szakaszokból áll össze, ami hosszú távon iszonyatosan fárasztó. Azonban nem csak a nyolc órás pihenés illan el egy szempillantás alatt, hanem a szabadidő és – a mostanában oly divatos kifejezéssé váló – énidő is. Egy baba ugyanis 24 órás felügyeletet igényel, amikor pedig alszik, akkor ott a rengeteg házimunka, amelynek soha nem lehet a végére érni. Ez pedig egy olyan mókuskerék, ami nem csak hetekig tart, hanem legalább egy évig – de inkább tovább -, így hát erre érdemes lelkiekben nagyon felkészülni. Ahogy arra is, hogy a házasélet sem lesz olyan – nagyon sokáig -, mint amilyen a gyermek előtt. Ugyanis se energia, se idő nem jut a másikra, amikor pedig mégis, akkor egy jó beszélgetés, vagy egy közös pihenés többet ér bármi másnál. Ezen a helyzeten pedig csak ronthat, ha kardinális kérdésekben nem egyeznek a vélemények. Ezek lehetnek neveléssel kapcsolatos nézetkülönbségek, de akár a nagyszülők – jellemzően a nagymamák – szerepének a fontossága is. Érdemes tehát alaposan felkészülni és elfogadni, hogy ez amellett, hogy egy gyönyörű időszak, bizony nagyon nehéz és embert próbáló is egyben.